Külföld

Ceylon legendás teaültetvényei

2019. március 05.

Pontosabban szólva Sri Lanka, de valahogy az a szókapcsolat, hogy Ceylon és tea, annyira egybeforrt, hogy jobbnak tartom nem bolygatni és emiatt szándékosan nem pontosan fogalmazni. Az országba való látogatásomkor az elefántokon, na és persze a kulturális és történelmi látványosságokon túl, a legjobban azt vártam, hogy megnézzük Sri Lanka legendás teaültetvényeit. Nuwara Eliya felé haladva, úton az 1900 méter magas hegyre a szerpentineken át, nem győztem bámulni az amerikai Hollywood táblához hasonlóan óriási feliratokat, amelyen a ültetvények neveit hivatottak ismertetni. Ez a nyugati érzés csak fokozódott, ahogy a városba érve megpillantottam a koloniális épületeteket (Little England), amelyek egykoron a gyarmatosító britek kedvelt lakhelyei voltak, köszönhetően a kellemes hegyi klímának. Ám nemcsak a megannyi téglaházat és nyugati építészeti stílus kapta örökül a város, hanem az egész teatermesztés meghonosítását is az angoloknak köszönheti az ország, amely mai napig Sri Lanka fő bevételi forrása.

A ceyloni tea története egészen az 1860-as évekig nyúlik vissza, amikor egy vállalkozó szellemű kávéültetvényes, bizonyos James Taylor, Indiából néhány teacserje magot hozott magával és elkezdett kísérletezni velük Sri Lanka napsütötte hegyein. A teacserjék olyannyira életképesnek bizonyultak Loolecondera lejtőin, hogy a mai napig is folyik itt termelés, kibővülve azóta ezernél is több teaültetvénnyel. Ám a világsiker nem jöhetett volna létre Sir Thomas Lipton közreműködése nélkül, aki 1890-ben a szigetre látogatott és próba jelleggel, a már akkor is kiváló minőségű teát elkezdte Európában és Amerikában forgalmazni. A minőség utat tört magának, a többi pedig már történelem. Sri Lanka azóta is őrzi vezető szerepét a világ tea piacán. Évente mintegy 307 millió kg-os termelésével a világ negyedik legnagyobb tea exportőrének számít és nagyjából minden negyedik tea, ami forgalomban is kapható, innen származik. Sri Lankán hat fő régióra osztható a teatermesztés (Nuwara Eliya, Dimbula, Kandy Uda Pussellawa, Uva és a déli tartomány), amelyek között különbség van abban a tekintetben, hogy alacsony (610m), közepes (610m – 1200m között), vagy pedig magas termesztésű (1200 m fölött) az ültetvény. Minél magasabb helyen van a teacserje és az ültetvény, annál értékesebbnek számít.

Nuwara Eliya, amelynek környékén volt szerencsém eltölteni egy napot, a Sri Lanka-i teatermesztés gyöngyszeme a maga 1900 méteres magasságával.  Az ország egyik legrégebbi teafeldolgozó üzemében (Glenloch, 1917) egy csodás szárit viselő hölgy vezetett be minket a teakészítés rejtélyeibe, majd pedig az ültetvényen is tettünk egy kört, ahol találkoztunk a földeken dolgozó nőkkel. A tealevelek szedését ugyanis főként nők végzik, az év minden napján, nagyjából napi 12 órán keresztül. A lányok legtöbbször az anyjukat és a nagyszüleiket követve sajátítják el a szakma alapjait: hogyan kell a meredek hegyoldalon a bokrok között úgy lépkedni, hogy az ember ne csússzon el a vörös talajon, mely hajtásokat és hogyan kell lecsípni, amelyek egyébként hétnaponta megújulnak, miként kell napi minimum 16! kg mennyiséget összegyűjteni a hátadon lévő zsákba és cipelni is magaddal a tűző napon a meredek domboldalon, majd a munka végeztével még be is vinni a gyárba. Nehéz munka és tudván, hogy a nők és asszonyok ezért a munkáért mennyire nevetséges összeget (napi $4-7, kb.: 1800 Ft) kapnak, még jobban megbecsüli az ember a saját helyzetét és életét. (Igen, mielőtt a kérdés felmerülne, adtam nekik pénzt ott helyben.)

A teafeldolgozás egy nagyon érdekes folyamat, amelybe betekintést nyerhettünk a gyárlátogatás során.  Az első és legfontosabb lépés, hogy a megfelelő hajtások legyenek leszedve. Ez a teacserje ágain lévő legfelső két levelet jelenti, közepén a friss, míg ki nem nyílt levéllel. Amikor a nap végére megtelik a homlok köré tekert zsák a leszedett tealevelekkel (16-20 kg) a nők beviszik a gyárba és leadják mérlegelése. Ezt követően a zsák tartama egy jól szellőző teremben egy nagy tálcára kerül, ahol kiterítve nagyjából egy napon keresztül száradnak a tealevelek, és közben a nedvességtartalmuk nagyjából 2/3-a eltűnik. A kissé megfonnyadt és már zörgő leveleket ezután egy lefolyó szerű tölcsérbe söprik, majd egy gépesített tálcán elkezdik rázni, amivel a levél sejtszerkezete összetörik és az enzimek szabadulnak fel benne. Az összetört leveleket egy fermentáló helyiségben nagyjából 30 percig állni hagyják, ahol az enzimek a vízpárával telített levegővel kölcsönhatásba lépnek.

Ezután a levéltörmelék egy kemencébe kerül, amely hevítés révén meggátolja a további kölcsönhatásokat és kémiai folyamatokat. A kemencéből kikerülve a levéldarabok összezsugorodnak, megfeketednek és a termet áthatja a fekete tea semmivel össze nem téveszthető, finom illata. Érdekes, hogy a nyers tealevélnek nincs semmilyen teaillata, viszon feldolgozva már előjön az aromája.  A kemencéből kijőve a törmeléket íz és erősség alapján osztályozzák és már megy is az 50 kg-os zsákokba, hogy onnan filterben vagy szálas formában a boltok polcaira több mint 28 különféle formában (pl.: BOP, BOPF, OP, Pekoe) a fogyasztók minden igényét kiszolgálja a híres ceyloni tea.

A legértékesebbek a silver tip, azaz a fehér teák, amelyek csak a középső, még ki nem hajtott levélkezdeményt tartalmazzák. Általában a hajnali órákban szedik, napfelkelte előtt, így biztosítva a tökéletes frissességet. A művelet különleges szakértelmet igényel, nem szabad szedés közben a hajtáskezdeményt megtörni, azzal ugyanis elveszítené egyedi zamatát. Míg a teaültetvényen dolgozók naponta 16-20 kg levelet tudnak leszedni (felső két levél, közötte a hajtással), addig a silver tip szedők naponta mindössze 200-250gr hajtást tudnak összegyűjteni. Ennélfogva a silver tip teák ára elég borsos, 80 gr levél kb 3000 Ft-ba kerül. A zöld tea a fehérrel ellentétben már az alsó két levelet tartalmazza, amelyet még szárítás előtt összesodornak és úgy kerülhet be a kemencébe, majd később osztályozásra. A BOPF és BOP teák azok, amelyekkel fogyasztóként leggyakrabban találkozhat az ember a boltok polcán és filteres verzióban is kapható. Ha viszont jó minőségű teát szeretnénk vásárolni, amely garantáltan Sri Lankáról származik és megfelel a legmagasabb minőségi előírásoknak, akkor keressük a csomagoláson a szárnyas oroszlánt kivont karddal a kezében, ugyanis ez az eredeti ceyloni tea védjegye.

Ne maradj le semmiről! További képekért és történetekért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik