Régmúlt idők emlékére… áll egy rózsaszín ház oldalán a felirat Tallinn óvárosában. Ennél jobban aligha lehet jellemezni ezt a festői szépségű kisvárost, amely idén ünnepli fennállásának 800. évfordulóját. A Baltikum megismerésére irányuló kísérleteim Helsinkiben kezdődtek, ahonnan komppal keresztülszelve a Balti-tengert érkeztem meg Tallinnba, hogy ott a legszebb látnivalók nyomába eredjek.
Érkezés Tallinnba
A röpke két órás komputazás nagy élmény volt. Korábban sosem ültem még olyan nyolcemeletes óceánjárón, amelynek a gyomra az utasokon túl több száz kamion elnyelésére is alkalmas. A hajókázás alatt, amikor épp nem a Helsinki beszámolót írtam, árgus szemekkel kémleltem a szürkészöld vizet Abban a reményben, hátha felbukkan egy bálna, vagy delfin. Sajnos nem volt hozzájuk szerencsém, de ami késik, nem múlik, szokták mondani.
Este 10 óra körül érkeztünk meg Tallinn kompkikötőjébe, ahol ilyen óra tájt se egy taxi, se bármi más, közlekedésre alkalmas jármű nem volt. Úgyhogy jó 2,5 km gyaloglás után jutottunk el a lakáshoz, ahol szegény Marko, a szállásadónk már tűkön ülve várt minket. Hiába, ez is benne van a pakliban, hogy a vendégek néha nem érkeznek meg időben.
Orvosolva a közlekedési mizériát másnap reggel vettünk egy Tallinn kártyát. Ezzel számos múzeum és nevezetesség megtekintése mellett a tömegközlekedést is ingyen használhattuk. Ez utóbbi egyébként 2013 óta a tallinni lakcímkártyával rendelkezők számára alapból ingyenes, a turistáknak marad a plasztikkártya vagy az elektronikus jegy. Habár a buszhálózat és közlekedés nagyon fejlett Tallinnban, így sem úsztuk meg azért a napi 15-20 km gyaloglást. Cserébe viszont nagyon sok mindent láttunk a városból és környékéből.
Tallinn legszebb látnivalói
Óváros
Ha valaki az észt fővárosba érkezik, akkor általában az óváros az első számú látnivaló, hiszen mégiscsak egy UNESCO Világörökségi helyszínről van szó. Tallinnt eredetileg a dánok alapították a 13. században kereskedelmi céllal és szinte azonnal a Hanza-szövetség tagja is lett. A masszív kőépületek kiállták az idők próbáját és megmenekültek a tűzvészektől is. Ennek köszönhetően az óváros szinte teljes egészében megőrizte középkori jellegét szűk utcáival és polgári házaival.
Az egyik legimpozánsabb épületegyüttes, amelyet három nővérnek is szoktak hívni, egykor kereskedőház volt. Az egyikben húst, a másikban gabonát, a harmadikban pedig fűszert tároltak. Tallinn óvárosának egyik legrégebbi épületei (1362) gyönyörűen felújítva ma hotelként üzemelnek. A macskaköves utcákon sétálva picit olyan érzésem volt, mintha Cesky Krumlóvban lennék. Ám a lépten-nyomon felbukkanó tornyok jelezték, hogy mégsem, amik egyébként Tallinn óvárosának egyik védjegyei.
Az egykori várfal részeit képező henger épületek között a legszebb és legnagyobb a Kiek in de Kök ágyútorony. A torony belsejében tematikus kiállítás keretében lehet megismerni a város történelmét. Én arra voksoltam, hogy múzeum helyett inkább a saját szememmel szeretném látni a várost és benyomásokat gyűjteni. Így kihagytam a toronylátogatást és tovább sétáltam a föl-le emelkedő sikátoros utcákon.
Sok eldugott hely és udvar van az óvárosban, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra és szép időben egészen a kikötőig is ellátni. Teljesen véletlenül keveredtem én is egy ilyen helyre a hömpölygő embertömeget követve, ahol rábukkantam arra a misztikus falfeliratra, amelyre már a bevezetőben is utaltam. Nem tudni, ki és mikor készítette a felirat első változatát. Az Interneten többféle képet is látni róla, ám a szöveg még mindig változatlan: The times we had …
Észt Szabadtéri Múzeum
Ami nekünk Szentendre, az az észteknek a Rocca al Mare városrészben található Vabaöhumuuseum, vagyis a skanzen. Ha valaki kíváncsi arra, milyen volt régen az élet a vidéki Észtországban, akkor feltétlenül ajánlom egy 3-4 órás programként a szabadtéri múzeum bebarangolását. Csakúgy, mint nálunk, itt is az ország különböző tájegységeiből „menekítettek” át házakat komplett berendezéssel együtt.
Van itt templom, iskola, halászkunyhó, tűzoltóság, parasztház, amelyek némelyikéhez egy-egy népviseletbe öltözött néni is társul. Azzal együtt, hogy egy kiadós eső erős széllel meg is támogatta a kirándulásunkat, jó program volt. A fagyoskodás lezárásaként a helyi fogadóban megkóstoltuk az észt konyha egyik jellegzetes ételét, a sárgaborsólevest, ami a miénkhez nagyon hasonló ízvilágú.
Szent Katalin passzázs
Sokáig azt hittem, ez a hely nem létezik. Olvastam róla különböző oldalakon, hogy milyen szép és hogy a Szent Katalin templom mögötti utcácskát mindenképp meg kell nézni. Viszont hiába ütöttem be a GPS koordinátákat, kérdeztem meg helyieket, hogy merre van ez az utcaszakasz, az értetlen nézésen túl nem kaptam sok segítséget.
Nem vagyok az a könnyen feladó típus. Úgyhogy addig mászkáltam az utcákon és mentem be az udvarokba is, míg végül egy keskeny sikátor folytatásaként megtaláltam a középkori utcarészt. Az utca csipkézett boltíveivel egészen káprázatos látványt nyújt. Keressétek meg, a Szent Katalin passzázs tényleg létezik és nem csupán legenda.
Pirita kolostor
Kissé távolabb esik Tallinn városától, ám az ingyenes tömegközlekedést kihasználva kb 30 perc alatt könnyedén megközelíthető a hely busszal. A Pirita kolostor eredetileg nem is volt benne az útitervben. Teljesen véletlenül keveredtünk ide, de pont az ilyen járatlan utakon várnak az emberre a legnagyobb felfedezések. A kolostor ugyanis az egyik legszebb vallási hely volt, amit az észt túrám során láttam.
A Szent Brigitta tiszteletére emelt épület hajdanán Észak-Európa legnagyobb kolostora volt. 1417–1575 között szerzetesek és apácák éltek benne koedukáltan, ami a középkorban elég meghökkentő dolognak számított. De hát ez már majdnem Skandinávia, ott pedig liberálisabb volt a felfogás ezek szerint már a középkorban is.
A Pirita kolostor Rettegett Iván fosztogatását követően elnéptelenedett és nem sok tárgyi emlék maradt arról, hogy mi történt vele ezután. Mindenesetre az épület monumentális falai kiállták az idő próbáját és valami hátborzongatóan szép látványt nyújtanak a mai napig. Nem véletlenül szoktak itt szabadtéri koncerteket és eseményeket tartani.
Tallinn TV-torony
Tériszony ide, tériszony oda, valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek a TV-tornyok iránt. Még a rossz idő sem tudott eltántorítani attól, hogy megnézzem a tornyot. A tallinni TV-torony a létrejöttét az 1980-as moszkvai olimpiai játékoknak köszönheti. Az ötkarikás játékok vitorlás versenyeinek helyszíne ugyanis Tallinn volt és reprezentatív céllal kellett egy nagy torony is hozzá, amit rekord sebességgel fel is húztak 314m magasságra.
A tallinni torony azóta is Észak-Európa legmagasabb kilátója. Tetején még Gandhi is járt, bár mi a szürke esőfüggöny miatt nem sok mindent láttunk sajnos. De legalább egy finom sütemény és kávé kíséretében a panoráma teraszon megpihentünk és erőt gyűjtöttünk a következő állomás felkereséséhez.
Botanikus kert
Egy olyan természetimádó utazó számára, mint amilyen én is vagyok, kihagyhatatlan program egy botanikus kert felkeresésére. A közvetlenül a TV-torony szomszédságában található kert menedéket nyújtott a zuhogó eső elől. A pálmaház felé haladva pedig a kertben lencsevégre kaptam az éppen nyíló tulipánokat, aminek akkor volt épp az ünnepe.
Észtország legnagyobb botanikus kertjében a világ minden részéről közel 4500 különböző növényfaj található, könnyedén el lehet tölteni itt 1-2 órát. Szóval aki szereti a virágokat és a természetet, látogasson ide és bóklásszon egy kicsit a kertben és az üvegházakban.
Szent Olaf templom
A valaha a világ legmagasabb építményének számító gótikus templom nevét a tengeri utazók védőszentjéről, Szent Olafról kapta. Villámcsapások és tűzvészek következtében a hajdani 153 méteres magassága mára 123-ra csappant. Ám ez semmit nem von le a közel 800 éves épület értékéből. A tetejéről olyan panoráma nyílik az egész óvárosra és a Balti-tengerre, amiért érdemes megmászni a nyaktörő csigalépcsőket.
Sajnos az oda-vissza menő forgalom a lépcsőn nem igazán megoldott. Sokszor pár négyzetcentiméteren egyensúlyozva kell a kifeszített kötelekbe kapaszkodni, hogy a látogatókat tovább tudjon menni az ember. Ám ha szép panorámát keres az ember Tallinnban, akkor ezt nem szabad kihagyni. Mondom ezt úgy, hogy erős tériszonyom van és remegtem is a torony tetején, mint a kocsonya.
Aleksander Nevski templom
Tallinn óvárosának szívében található ez a gyönyörű hagymakupolás ortodox templom, amely még azokat az időket idézi, amikor Észtország az orosz birodalom része volt. Anélkül, hogy bármi mögöttes dolgot szeretnék vele mondani, ez volt az egyetlen templom, ahova ingyenesen be lehetett menni (pedig megnéztünk vagy négyet is), és ezzel zárójel bezárva.
Az Alekander Nevski templom külseje az, ami igazán lenyűgöző, illetve hogy Tallinn egyik legmagasabb pontján található a Toompea-hegyen. A belseje engem kevésbé fogott meg, Szarajevóban az ortodox templom ikonasztáza még mindig toronymagasan viszi nálam a pálmát.
Tengerészeti Múzeum
Nem vagyok egy nagy múzeumba járó ember, de ha egyet kellene mondanom Tallinnban, ami bőven megérte az árát (€15 a belépő, de a Tallinn kártyával ingyenesen látogatható), akkor az az egykori repülőtéri hangárban kialakított tengerészeti kiállítás volna. Azon túl, hogy maga a helyszín parádés, számtalan hajó, lőfegyver és vitorlás szemlélteti a haditengerészet és kedvtelési hajózás fejlődését, mindent ki is lehet próbálni és meg lehet tapogatni.
Számomra hatalmas élmény volt például egy valódi tengeralattjáró belsejét szemügyre venni, már csak azért is, mert Helsinkiben a Suomenlinna szigetén lévőbe nem sikerült bejutnom. Jöjjön is róla egy alapos dokumentáció, mert valószínűleg az emberek többsége ritkán jut el ilyen helyre.
Kadriorg Palota
A barokk építészet egyik remeke az I. Nagy Péter orosz cár által épített nyári rezidencia, amelyben ma az Észt Művészeti Múzeum foglal helyet. A palota a nevét I. Katalinról kapta, aki a cár felesége volt, az ő tiszteletére emelték ezt a rózsaszín csodát. Hiába, régen a szerelem egészen más szinteken és gesztusokban nyilvánult meg, mint ma.
A főbejárat felé közeledve a látogató nem sok mindent lát a palotából. Maximum annyit tud megállapítani róla, hogy szép-szép, de ilyet lát máshol is látott már. Belépve az épületbe azonban mutatkozik a hely igazi különlegessége: a hatalmas terek a gazdagon díszített mennyezeti freskókkal, a gyönyörű cserépkályhákkal, a kristálycsillárokkal, mindez megannyi Köler, Weizenberg és vendégalkotó művei között.
Szép időben érdemes elidőzni a palota udvarában, megcsodálva a szimmetrikus kertépítést, vagy pedig jó hűsölni egyet a szökőkutak vízsugarai mellett. Az eső ezúttal (is) közbeszólt, úgyhogy egy gyors fotó készítése után egészen Lettországig zavart, hogy ott a Baltikum következő állomásként Rigát fedezzem fel. Kíváncsi vagyok milyen lesz, tartsatok velem ti is!
