Franciaország déli részét Cote d’Azur, vagyis azúr part néven is szokás emlegetni. Nem véletlen a kifejezés. A Földközi-tenger ezen a szakaszon valóban elképesztő színű és a parton álló színes házak ölelésében feledhetetlen látványt nyújt az ideérkezők számára. A nyári hónapokban a partot színes napernyők lepik el, a tengeren pedig apró fehér pontként vitorláshajók és jachtok szelik a habokat: a francia riviéra kétségkívül ilyenkor telik meg legjobban élettel. Ám ha valaki nyugalmasabb időszakra és feltöltődésre vágyik, akkor az őszi időszakot ajánlom utazásra. Az időjárás még október-november derekán is kellemes és minden csupa zöld, mintha a természet elfeledkezett volna arról, hogy már ősz van. Mutatom is miért érdemes ide utazni és mik Nizza legszebb látnivalói.
Utazás Nizzába
Szerencsére Nizzába már van Budapestről közvetlen fapados járat. Utószezonban pár ezer forintért, mindössze 2 óra alatt az azúr színű víz mellett találhatjuk magunkat, hogy napi több kilométer üdítő sétát megtéve magunkba szívjuk a francia riviéra hamisíthatatlan hangulatát. Nizzába szóló utazóként érkeztem, életemben másodszor utaztam egyedül. Lehet, hogy a napsütéses tengerpart tette, vagy hogy már nem először utaztam egyedül idegen helyre, de ez alkalommal sokkal jobban éreztem magam, mint első szóló utamon Dublinban.
Ráadásul egy újabb lépést tettem azon a bizonyos komfortzónán kívülre. Nizzában az élet nem olcsó, erre érdemes előre készülni. Ahelyett, hogy egyedül béreltem volna egy szobát dupla áron, inkább megosztottam azt három másik lánnyal és egy hostelben aludtam. Vártam, hogy a kollégista évek hangulata visszatérjen és jót „dumcsizzunk” esténként, hogy kivel mi történt aznap. Ám a többiek esténként az ágyban kucorogva, inkább a Macbook laptopjuk képernyője mögé bújtak kivonták magukat a forgalomból. Úgyhogy pár kísérlet után feladtam a beszélgetésre irányuló próbálkozásaimat.
Lehet, hogy a köztünk lévő jó 10-15 év korkülönbség kontójára írható a dolog nem tudom. Mindenesetre érdekes tapasztalat volt látni, hogy az emberek inkább a laptopjukkal, vagy a telefonjukkal beszélgetnek, mintsem a körülöttük lévő valós emberekkel. Nos, ennyi szociológiai eszmefuttatás után lássuk, hogy mit érdemes csinálni és megnézni Nizzában ősszel. 
Helyi közlekedés
A reptérre megérkezve a legegyszerűbben villamossal lehet bejutni a városba. A jegy mindössze €1,50-a kerül és 74 percig korlátlanul használható bármire. Átszállhatsz vele buszra, másik villamosra anélkül, hogy új jegyet kellene venned. Sőt, Nizzából a 100-as busszal a környező városokba (Villefranche-sur-Mer, Eze, Monaco, Menton) is eljuthatsz egy darab €1,50-es jeggyel. Ennél olcsóbb közlekedési lehetőség a gyalogláson kívül aligha létezik a Földközi-tenger partján. Ha Nizzában töltünk huzamosabb időt, akkor érdemes beszerezni a helyi tourinform irodában egy French Riviera Passt (24h €26, 48h €38, 72h €56).
A kártyával nemcsak a város, hanem a környékbeli nevezetességek közül 60! hely ingyenesen látogatható. Sőt, a Hop-on Hop-off buszt is ingyenesen lehet használni vele, ami már csak amiatt is hasznos, mert Nizzában a látványosságok földrajzilag elég távol esnek egymástól. Az ingyenes közlekedés ellenére én így is napi 10-15 kilométereket gyalogoltam, hogy maximálisan kihasználjam a jó időt. Szerencsére a francia riviéra kegyes volt hozzám novemberben és szinte végig 18 fokkal és napsütéssel ajándékozott meg. Nizza számtalan érdekes látnivalót, zegzugos helyet és hangulatos utcákat rejt, amelyet lehetetlen lenne felsorolni egy bejegyzésben. Ezért én inkább a számomra legkedvesebb látnivalókat hoztam el most nektek, amelyeket végigjárva biztosan nem fogtok csalódni, ha egyszer Nizzába vezet az utatok.
Nizza legszebb látnivalói:
Promenade des Anglais
Azaz az angolok sétánya, amely nevét és létrejöttét az itt nyaraló angol arisztokrata vendégeknek köszönheti. 1820-ban kemény tél volt Európában, amely sok kéregető, hontalan embert sarkallt arra, hogy Nizzába jöjjön némi alamizsna és kellemes éghajlat reményében. Az itt tartózkodó angolok javasolták, hogy adjanak az embereknek munkát és az anglikán egyház támogatásával egy sétányt építsenek a tengerparton. Így történt, hogy ma egy gyönyörű, 7 km hosszú út fut végig a Földközi-tenger partján Nizzában, amely az angolokról kapta a nevét. Korábban a házak teteje szolgált útként, ez csak érdekességként jegyzem meg, a képen látszik is.
A promenád hétvégén megtelik emberekkel, a biciklisek, családosok, babakocsis anyukák, futók és gördeszkások közkedvelt helye. Valószínűleg a hely zsúfoltsága és népszerűsége adta az ötletet ahhoz, hogy 2016-ban egy öngyilkos merénylő autóval belehajtson az itt ünneplő tömegbe, 86 ember halálát okozva ezzel. A sétány nagy része azóta kerítéssel és oszlopokkal van elzárva a főúttól, ahol naponta csaknem 100.000 autó halad át.
Colline du Chateau
A legszebb kilátás a nizzai öbölre a környező domb tetején magasodó várból nyílik. Legegyszerűbben az óváros (Vieux-Nice) felőli oldalról közelíthető meg a hely, de a kikötői oldalról is vezetnek felfelé utak és lépcsők, csak onnan kevésbé látványos az út. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a domb már a római idők óta lakott volt, a tetején álló középkori kastélyt pedig 1706-ban XIV. Lajos francia király foglalta el. A régmúlt időket ma már csak a 16. századi Tour Bellanda torony őrzi.
Érdemes több helyen is megállni és rácsodálkozni a színes házak és azúrkék tenger látványára, amely tökéletesen tükrözi a francia riviéra fő vonzerejét. Szép időben egészen az Alpok hófödte csúcsait is lehet innen látni. Bár én sétám során nem érintettem, de létezik egy 18. század óta mesterségesen létrehozott vízesés is a parkban, amelyet érdemes lehet felkeresni a Colline du Chateau környékén járva.
Marc Chagall Múzeum
Az eredetileg orosz származású, de később franciává avanzsált Marc Chagall a 20. század egyik legkiemelkedőbb festőművészei közé sorolható. Álomszerű festményei egyik nagy irányzatba sem tartoznak, újító látásmódja nagy hatással volt az expresszionistákra. Nizzában főként bibliai témájú képek vannak kiállítva a múzeumban, de néhány mozaik, illetve üvegablak is megtalálható itt. Chagall ugyanis nemcsak festő, hanem keramikus és szobrász is volt. Többek közt a jeruzsálemi Hadassa egyetemi klinika üvegablakai is az ő keze munkáját dicsérik.
Vieux-Nice
A Nizza óvárosi részében található Cours Saleya sétálóutca kihagyhatatlan program a turisták számára. A hét minden napján zöldség-és gyümölcsárusok lepik el az utcát, hétfőnként pedig a zsibvásárosoké a terep. A színes, spalettás régi házak között jól esik csak úgy céltalanul sétálgatni. Végigmenni a szűk sikátorokon. Nézni ahogy az emberek megisszák a reggeli kávéjukat valamelyik hangulatos kávézó teraszán. Betérni a La cathédrale Sainte-Réparat templomba elmondani egy hálaimát.
Megszagolni a virágos mező minden illatát a Fragonard parfüm mintaboltjában. Vagy pedig megkóstolni egy finom csokoládét a Maison Auerben, amely az egyik legrégebbi, 1820 óta létező családi édességbolt Nizzában. A lehetőségek száma végtelen az óvárosban, de az biztos, hogy itt mindenki megtalálja a saját érdeklődésének leginkább megfelelő helyet és időtöltést.
Henri Matisse Múzeum
A franciák másik nagy művészének és a fauvizmus (vadak) úttörőjének, Matisse-nak is van egy állandó múzeuma Nizzában. A festő 1916-tól kezdődően rendszeresen itt töltötte a teleket, később pedig már az év felét is. A kiállítás egy 17. századi villában kapott otthont, amely 68 festményből és több száz rajzból áll. Nagy részüket Matisse önmaga válogatta ki és adományozta a múzeum számára.
Garibaldi tér
Nemcsak az angoloknak, hanem az olaszoknak is van némi kötődésük Nizzához. Nemzeti hősük Giuseppe Garibaldi, akinek a nevéhez a Risorgimento néven ismert itáliai újraegyesítés fűződik, ugyanis Nizzában született. A Garibaldi teret 1773-ban építették, ezzel a város legrégebbi terének számít. Mivel abban az időben Nizza még Olaszországhoz és nem Franciaországhoz tartozott, ezért a tér, illetve a környező épületek is inkább az itáliai építészeti stílusjegyeket hordozzák magukon. Ma a Garibaldi szobrot övező tér forgalmas közlekedési és városi csomópont, számos kávézó és étterem található itt. Ha nem a tenger felől sétálunk, akkor az óvárost is innen érdemes megközelíteni.
Szent Miklós ortodox templom
Azon túl, hogy a hagymakupolás épület kétségkívül szép látvány, érdekessége, hogy ez Oroszország határain kívül a valaha épített legnagyobb orosz ortodox templom. 1912-ben II. Miklós emeltette elhunyt nagybátyja, Nyikoláj Alekszandrovics cárevics emlékére. A templom a cári család tulajdonában állt, majd később a székesegyház tulajdonjoga a nizzai Ortodox Egyesülethez került. Hosszas jogi huzavona után Oroszország elperelte Franciaországtól a Szent Miklós templomot arra hivatkozva, hogy nem egyházi, hanem cári tulajdon és jogutódlás révén az Oroszországi Föderációhoz tartozik.
Place Masséna
Nizza főtere engem leginkább egy sakktáblára emlékeztetett első látásra a fekete-fehér mintás térköveivel. Még a figurák is megvannak hozzá, hiszen Apollón 7 tonnás fehér márványszobrát dühösen vágtató lovak veszik körbe a szökőkútban. A tér rendkívül tágas és a közepén húzódó villamossíneken kívül a gyalogosoké itt is a főszerep. Esténként utcazenészek és táncos formációk lepik el a teret, amely kivilágítva talán még látványosabb hatást kelt, mint nappal.
Kikötő és tenger
Nizza kikötője, a Gare Maritime megannyi fehér vitorláshajónak, valamint tengerjáró hajónak az otthona. Ősszel már meglehetősen csendes és kihalt volt ez a hely. A hajók mint jól nevelt gyerekek, libasorban álltak a kikötőben arra várva, hogy kicsöngessenek és boldog gyerekek módjára az udvar helyett a Földközi-tenger azúr vizeire fussanak ki. Én pedig álmodozva ültem a parton, nézve a hullámok végtelenül megnyugtató és soha meg nem szűnő mozgását és hálát adtam a sorsnak ezekért a szép pillanatokért.
“Ahogy a tenger ír a fövenyre:
írja-törli, írja törli
mindig ugyanazt
– sose ugyanúgy.”
/Fodor Ákos/
Következő bejegyzésemben Cannes, Villefranche-sur-Mer, Eze és Monaco felé veszem az irányt, ha van kedvetek tartsatok velem a francia riviéra további városainak felfedezésében is.
