Erdély mindig is különleges helyet fog elfoglalni a szívemben, ahova sokadik alkalommal térek már vissza. Azt gondolnám, valamennyire már ismerem, de valójában minden visszatérés új élményekkel és felfedezésekkel ajándékoz meg. Hol egy-egy eldugott falu hangulatával, hol egy várrom titokzatos történetével, hol pedig a hegyekkel körbeölelt tájak szépségével.
Nyáron Székelyföldet jártam be saját szervezében, most pedig az Attractive Romania meghívására újabb 1 hétre érkeztem Erdélybe és Havasalföldre, hogy annak egy kevésbé ismert, de ugyanolyan izgalmas arcát fedeztem fel. Brassó, Maros, Szeben, Olténia és Fehér megye rejtett kincseit, ahol világörökségi helyekből, hangulatos falvakból, kulináris élvezetekből és szászokból garantáltan nincs hiány.
15 különleges hely Erdélyben
Szászfehéregyháza (Viscri) – Unesco
Viscri, a Brassótól északra fekvő szász falu, Románia egyik legbájosabb és legautentikusabb települése, amely a világörökség része, de nemzetközi hírnevét nagyrészt Károly walesi hercegnek (ma Károly királynak) köszönheti. Az Egyesült Király jelenlegi uralkodója ugyanis itt, ezen a településen vásárolt egy hagyományos szász házat, és azóta a falu kulturális örökségének nagyköveteként ismert.
A szászok a 12. században telepedtek le Erdélyben, II. Géza (1130-1162) magyar király hívására. A betelepítés célja az volt, hogy megbízható határvédőket és fejlett kézműves, mezőgazdasági ismeretekkel rendelkező telepeseket nyerjen a Magyar Királyság számára. Bár „szászoknak” nevezték őket, valójában főként a mai Németország nyugati és középső részeiről (Rajna-vidék, Mosel-völgy, Flandria) érkeztek, és fontos központjaik közé tartozott a mai Nagyszeben (Sibiu), Brassó (Brașov) vagy Segesvár (Sighișoara).
Berethalom (Biertan)
Az erdélyi fennsík szívében, Medgyes és Segesvár között rejtőzik Berethalom erődtemploma, amely az UNESCO világörökség része, és a középkor óta uralja a Tarnava-vidék lankás dombjait. Első írásos említése 1402-ből származik, a ma látható templomot pedig a 15. század végén és 1523 között építették késő gótikus stílusban, reneszánsz hatásokkal.
1572 és 1867 között Berethalom volt az erdélyi evangélikus püspökség székhelye, ami megmagyarázza a templom méretét és gazdag művészi díszítését. A komplexum három koncentrikus védőfalával, hat tornyával és két bástyájával gyakran a legimpozánsabb szász erődítményként tartják számon Erdélyben.
Az erdélyi erődtemplomok főként a 13–16. század között épültek, a középkori városok és falvak védelmére. Erdély ebben az időszakban gyakran volt veszélyeztetett a tatárjárás, a török és más betörő hadak miatt, ezért a lakosság számára létfontosságú volt a biztonság. A szászok és más közösségek a templomok köré építették falakkal, bástyákkal és tornyokkal megerősített komplexumaikat.
Szászalmád (Alma Vii)
A Szeben megye dombjai között megbúvó Szászalmád különlegessége a település fölé magasodó, 14. század elején épült evangélikus templom, amelyet a 16. században erődítménnyé alakították. A vidék egyik jelképes védőbástyáját lőrésekkel, szuroköntőkkel, masszív falakkal és négy saroktoronnyal látták el.
Segesvár (Sighisoara)
Segesvár Európa egyik legkülönlegesebb középkori települése és 1999 óta az UNESCO világörökség része. Nekünk, magyaroknak Segesvár neve leginkább Petőfi Sándorhoz kötődik, hiszen a szabadságharc költője itt, a település közelében tűnt el 1849-ben, de a város ezen kívül sok már érdekességet tartogat az idelátogatóknak. 
Ez Délkelet-Európa egyetlen lakott középkori fellegvára, ahol ma is több mint száz történelmi házban élnek emberek. A város hangulata ma is a középkort idézi: macskaköves utcák, színes homlokzatú szász házak, céhtornyok, nyári középkori fesztiválok és kézműves műhelyek keltik életre a múltat.
Barcaföldvár (Feldioara)
Brassótól mindössze 20 km-re, a Segesvár felé vezető úton magasodik Feldioara vára, amely az egyik legjelentősebb középkori erődítmény Dél-Erdélyben. Magyar neve – Barcaföldvár – az első, földből emelt falakra utal, míg német elnevezése, Marienburg, a Német Lovagrendtől származik. Őket II. András magyar király hívta Erdélybe 1211–1225 között, hogy védelmezzék a királyság keleti határait. A lovagok ekkor építették fel a kővárat, amelyet Szűz Máriának, rendjük patrónájának ajánlottak.
Verespatak (Rosia Montana)
Verespatak Erdély egyik legrégebbi bányásztelepülése, amelynek története több ezer évre nyúlik vissza. A római korban Alburnus Maior néven a Dacia provincia aranybányászatának központja volt. A római tárnák és aknák – Európa legősibb bányajáratai közé tartoznak – ma is tanúskodnak az akkori bányászok leleményességéről és kitartásáról.
Erdélyben jelentős arany-és ezüstlelőhelyek vannak, amelyeket a dák időkben (i.sz 1. század) nem a bányák mélyéről hozták a felszínre, hanem főként a folyók aranytartalmú homokjából mosták ki. A római hódítás azonban minden megváltozott, amikor is Traianus császár (i.sz. 105) irányítása alá vonta Dáciát.
A Nyugati-Kárpátok aranyban gazdag vidékeit gyorsan kolonizálták, Illyriából érkezett bányászokat telepítettek le, és akár 300 méter mély tárnákat vájtak. A kitermelés szigorú ellenőrzés alatt zajlott, nemcsak aranyat és ezüstöt, hanem vasat, rezet, sót és építőkövet is felszínre hoztak. Dácia rövid idő alatt a Római Birodalom egyik leggazdagabb provinciájává vált – aranya pedig a császári gazdagság és hatalom szimbólumává lett.
Erdőszentgyörgy (Sangeorgui de Padure)
Erdőszentgyörgy egyik ékköve a Rhédey-kastély, amely 1807 és 1809 között épült neobarokk stílusban. A kastély leghíresebb alakja Rhédey Klaudia grófnő, aki a középkori Magyarország egyik vezető, Aba nemzetségből származó családjának tagjaként,1812-ben született itt. Szülei tiltakozása ellenére Klaudia házasságot kötött Württemberg Sándor herceggel.
A szerelmükből született fiú, Ferenc a brit királyi család „ősapja” lett. Általa származik III. Károly király vérségi kapcsolata Erdélyhez, akit a mai napig aktív kapcsolat köt a régióhoz.
Nyárádszentlászló (Sanvasii)
A Marosvásárhelytől 20 km-re található unitárius templom Nyárádszentlászló egyik legértékesebb történelmi kincse. A templom alapjai a 12. századra nyúlnak vissza, Szent László tiszteletére építve, a mai épületet pedig a 15. század végén bővítették gótikus freskókkal.
A fehér falak, nyitott galériás torony és a boltozott sekrestye a középkori hangulatot idézik, míg a belső térben a festett kazettás mennyezet, a szószék és a 17–18. századi padok autentikus szépséget sugároznak. A templom ma nemcsak történelmi műemlék, hanem az unitárius közösség identitásának jelképe is.
Nagybaromlak (Valea Viilor)
Nagybaromlak, más néven Valea Viilor, a középkori Erdély múltjába repít vissza, ahol a szász házak, csendes utcák és szőlőkkel övezett tájak mind a UNESCO világörökség részét képezik. A falu felett magasodik a 14. századi erődített templom, eredetileg Szent Péter tiszteletére építve. A 16. században hatméteres falak, tornyok és raktárhelyiségek készültek, így a templom valódi erőddé vált.
Torockó (Rimetea)
Torockó az egyik legnagyobb és legjobban megőrzött vidéki építészeti egység Erdélyben. A falu a “fehér aranyáról”, azaz a vasról vált ismertté, ami a 13. században számos német bányászt vonzott ide. A helyi kovácsmesterség és iparcikkek messze földön híressé tették Torockót, ahol ma 200 hagyományos épület található. Kiemelkedő építészeti és etnográfiai értékei miatt a falu Europa Nostra-díjat kapott, 2000-ben pedig védett építészeti övezet lett.
Riuszád (Rau Sadului)
Riuszád (Râul Sadului) Szeben megyében, a Cindrel-hegység ölelésében fekszik, és egyike Erdély legautentikusabb hegyi falvainak. A települést festői környezet veszi körül: a környékbeli erdők, legelők és kaszálók évszázadokon át a pásztorélet és a hagyományos gazdálkodás színterei voltak.
A falu nevéhez kötődik a híres szénakunyhók (colibe de fân) világa, amelyekben a pásztorok és nyájaik tavasztól tél végéig éltek. Az 1950-es években még több mint 200 ilyen kunyhó állt a környék hegygerincein, ma viszont már csak körülbelül 70 maradt fenn.
Lupsa kolostor
Fehér megyében található Erdély legrégebbi fatemploma, amely 1429-ben épült. A Lupsa kolostor különleges hangulatát a magas zsindelytető, a régi ikonokkal díszített ikonosztáz, valamint az oltár mennyezetére festett nap és hold motívumai adják.
Gyulafehérvár (Alba Iulia)
Gyulafehérvár (ma Alba Iulia, Románia) Erdély egyik legrégebbi és legfontosabb történelmi városa, amely évszázadokon át központja volt a régió vallási, politikai és kulturális életének. Már a római korban is jelentős település volt, majd a középkor folyamán az erdélyi fejedelmek és püspökök székhelyévé vált.
A város legismertebb nevezetessége a Gyulafehérvári vár (Alba Carolina erőd), amely a 18. században épült barokk stílusban, de alapjai a középkorra nyúlnak vissza. A 70 hektáros erőd ma hatalmas turisztikai és kulturális komplexum, ahol a történelem a modern fesztiválok és események hangulatával találkozik. Látogatásunk során több mint 2000 év román történelmébe léphetünk be – a római castrumtól a Habsburg-erődig és a Nagy Egyesülés szívéig.
Maldaresti
Maldaresti egy gazdag történelmi örökséggel rendelkező falu Valcea megyében (Havasalföld), ahol a helyi nemesi múlt és vallási hagyományok ma is láthatók. A falu különlegességei közé tartoznak a cula-k, vagyis a boyarok erődített házai. Ezek a toronyházak a 19. században épültek, és a helyi nemesség védelmét szolgálták, miközben otthonként is funkcionáltak.
A település kiemelkedő vallási emléke a Szent Miklós és a Szent Vajdák temploma (1774–1790). A templom egyedi építészeti elemekkel büszkélkedhet: kupola a hajó felett, harangtorony a narthex fölött, és hat oszlopos tornác a nyugati oldalon.
Horezu
Dél-Oltenia (Havasalföld) évszázadok óta a fazekasság központja volt, amely főként kézzel formált és festett kerámiáiról vált híressé. Közülük is kiemelkedik Horezu települése, amely 2023 óta az UNESCO szellemi kulturális örökség része.
A horezui kerámiák jellegzetessége a piros, sárga és fekete színek harmonikus kombinációja, valamint a növényi, geometriai és szimbolikus motívumok gazdag díszítése, amelyek a helyi hagyományokat és a közösség identitását tükrözik.
Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!
