Személyes

Személyes

Megbolondultam, avagy miért vágtam bele egy új életbe a koronavírus idején?

2020. április 05.

Az ember általában döntéseket nem egyik pillanatról a másikra hoz meg. Én sem arra keltem fel április elsején, bolondok napján, a koronavírus okozta korlátozások kellős közepén, hogy pont ez az ideális nap ahhoz, hogy új életet kezdjek. A miértek gyökereihez éveket kell visszamenni. Egészen pontosan 2015-ig, amikor megműtöttek és kaptam egy második esélyt az élettől arra, hogy éljek. A rehabilitáció első két éve gyakorlatilag arra ment el, hogy háromhavonta vizsgálgattak, nincs-e valahol a szervezetemben kiújulás. Hála Istennek nem lett, de…

Tovább olvasom

Személyes

Mit adott 2019? 12 kép és történet az idei évről

2019. december 30.

Ahogy a híres dalszöveg is mondja: Menj az úton, menj tovább. Ne nézz, ne nézz vissza már! Nem vagyok egy múltban élő típus és nem is szokásom sopánkodni azon, ami elmúlt, inkább előre tekintek. Most mégis kivételt teszek és visszatekintő jelleggel górcső alá veszem az idei évemet. 2019 sok szempontból nehéz, ám utazás szempontjából a legtöbb álmot valóra váltó évem volt. Idén 20 országban fordultam meg, 38 alkalommal ültem repülőre, de utaztam busszal, vonattal, komppal, hajóval, sőt, még egy tengeralattjáró…

Tovább olvasom

Személyes

Tíz dolog, amiért érdemes kipróbálni az egyedül való utazást

2019. október 15.

Ha valaki pár hónapja azt mondja nekem, egyedül fogok elutazni egy vadidegen országba, csak legyintettem volna rá és azt mondom, botorság. Bár a világ 46 országában és több száz városában jártam az elmúlt két évtizedben, sosem fordult elő még az a helyzet, hogy teljesen egyedül menjek valahova. Mindig sikerült találnom valakit, aki eljött velem, legyen szó családtagról, barátról vagy ismerősről. A legutóbbi utazásom alkalmával hiába találtam egy nagyon olcsó repülőjegyet, útitárs nem akadt hozzá. Nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget,…

Tovább olvasom

Személyes

Második esély

2019. március 13.

Március tizenharmadika volt, péntek. A rügyező fák ágain csiripeltek a madarak. A hóvirágok már kibújtak a földből és az ibolyák is itt-ott felbukkantak. Gyönyörű nap volt, a természet lázasan készülődött a tavaszra. Én is készülődtem. Egy új és megváltozott életre egy kórház kórtermében. És arra, hogy kapjak egy második esélyt az élettől. Külső szemmel nézve az életem már-már idillinek volt mondható. Szerencsés géneket örököltem a szüleimtől, hozzá stabil értékrendet és világlátást. Világéletemben szorgalmas, jó tanuló voltam, pár tantárgyat leszámítva eminens…

Tovább olvasom

Személyes

Emlékmentés

2018. augusztus 03.

Épp a napokban értem haza Borneóról, még élénken kavarognak bennem az emlékek.  Fantasztikusan gyönyörű és (sajnos már nem) érintetlen része a Földnek, ahol az esőerdő és a 4000 méteres hegyek ugyanúgy megférnek egymással, mint a különböző népcsoportok, akik a szigeten osztozkodnak. Erről is lesz később bejegyzés, de még ülepednie kell a milliónyi színnek, illatnak és vizuális emléknek, egy picit még megtartom magamnak őket. A jet-lag miatti éjszakai nem alvás közben ránéztem az ágyammal szemközti falon lévő világtérképre és azon gondolkoztam,…

Tovább olvasom

Személyes

Nyitás a világ felé

2018. július 08.

13 éves lehettem, amikor elkezdtünk az általános iskolában angolt tanulni. Egy nagyon kedves és fiatal tanárnénink volt, aki a klasszikus oktatási módszerek mellett megpróbált valami újdonsággal is ösztökélni minket a nyelvtanulásra, nevezetesen hogy szerezzünk külföldi levelezőtársakat. Mindez az Internet és a mobiltelefon megjelenése előtt korántsem tűnt olyan egyszerű feladatnak. Az egyik nap kezembe akadt véletlenül egy Garfield újság, aminek volt egy rövidke levelezőtárs rovata. A sok-sok magyar cím mellett megdobbant a szívem, amikor megláttam egy finn címet! Rögtön elhatároztam, hogy…

Tovább olvasom