Épp a napokban értem haza Borneóról, még élénken kavarognak bennem az emlékek. Fantasztikusan gyönyörű és (sajnos már nem) érintetlen része a Földnek, ahol az esőerdő és a 4000 méteres hegyek ugyanúgy megférnek egymással, mint a különböző népcsoportok, akik a szigeten osztozkodnak. Erről is lesz később bejegyzés, de még ülepednie kell a milliónyi színnek, illatnak és vizuális emléknek, egy picit még megtartom magamnak őket. A jet-lag miatti éjszakai nem alvás közben ránéztem az ágyammal szemközti falon lévő világtérképre és azon gondolkoztam,…
